KKVHÁZ
 

#

KKVHÁZ KKVHÁZ
 

KKVHÁZ

 

KKVHÁZ
 
  • KKVHÁZ cikkek
  • Szakértőink
  • Küldetésünk
  • KKVHÁZ KLUB TAGSÁG
  • Hirdessen nálunk!
 

Vizek szabadja...

Pap Kornélia négyszer volt Európa bajnok olyan időben, amikor még nem rendeztek evezős világbajnokságot, és nem volt olimpiai szám a női evezés. Vizek szabadja lettem című könyvéből néhány szemelvény szeretett sportjáról

Ezt a sportot azért szerettem meg abban a pillanatban, amint – egy véletlen folytán- megismerkedtem vele, mert a vízen járás a végtelen szabadság érzetét keltette bennem. Akkoriban, kellő élettapasztalat híján még nem értettem meg Rimbaud A részeg hajó-jának valódi mondanivalóját, és elsősorban azért lett kedvencem ez a költemény, mert Rimbaud hajója, miután vontatói szerencsétlenül jártak, szabad lett, és így kezdi sorsának elbeszélését: „… alighogy véget ért a parti furcsa hecc,/vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol”.

De ahogy egy csapás a feszülés és az elernyedés szakaszából tevődik össze, az evezés sem csupán küzdelmet, a test és a lélek edzését jelentette számomra. Bár ennek is megvolt a sajátos szépsége, az igazi szívbéli gyönyörűséget maga az evezősmozgás jelentette. Mi szép lehet egy örökké egyformán lezajló mozdulatsorban?- kérdezhetnék. – A ritmus! – felelném, ha röviden kellene válaszolni. Az ember születése pillanatától haláláig érzi az élet ütemét: ritmikus a szívverés, a légzés, így változnak napszakok, az évszakok. Talán ezért is találunk gyönyörűséget a zenében, ezért is vonzódunk a ritmikus mozgásokhoz. Az evezés ütemét a csapásnak az a két egymásba folyó szakasza adja, melynek során a lapát a vízben, majd a víz felett halad. A két szakasz időbeli aránya, az egész mozgás sebessége adja a percenkénti csapásszámot, a ritmust. Csodálatos variációs lehetőségek rejlenek ebben! Megunhatatlan a játék a feszülő és ernyedő izmokkal, a gyorsítással, a lassítással, az erő adagolásával.

Különösen szerettem hallgatni a csapás harangütésszerű hangjának elcsendesülése után az előresikló hajó oldalán zenélő vizet

Szerettem esőben evezni, amikor a sok millió esőcsepp verte a vizet és hűsítette arcomat. Szerettem az őszi ködöket, a leszálló sötétet, amikor mint árny suhantam el a néma partok mellett.

Szerettem ősszel a vízen úszó, sodródó levelek közt evezni és a varjakkal feleselni. ( Kár, kár! Miért volna kár!)

Szerettem elfáradni, szerettem hallgatni a felgyorsult vér áramlását, szerettem figyelni, mint nyugszik meg a légzésem egy-egy vágta után. Szerettem egyedül lenni a folyón nagy, nagy csendben, szerettem a vizek szabadja lenni, ki vígan elcsatangol.

Szerettem evezni.


FEL

Szóljon hozzá!      (Jobbra tudnivalók!)

Szakértőnk további cikkei