KKVHÁZ
 

#

KKVHÁZ KKVHÁZ
 

KKVHÁZ

 

KKVHÁZ
 
  • KKVHÁZ cikkek
  • Szakértőink
  • A KKVHÁZ bemutatkozik
  • KKVHÁZ KLUB TAGSÁG
  • Hirdessen nálunk!
 

Pest-Általános üzletviteli tanácsadás-Államigazgatás

Agrárgazdasági aktualitások

2012. február 13-án megkezdte tavaszi ülésszakát a parlament. A Mezőgazdasági bizottság azóta két ülést is tartott. Komolyabb vita a február 21-i ülésen alakult ki a magyar cukoripar privatizálásának tanulságairól...

A magyar agrárgazdaság 2011-ben is jó évet zárt, a kedvező áralakulás miatt, előzetes adatok szerint a kettős könyvitelt vezető cégek eredménye nagyságrendileg 120 milliárd forint körül mozog. Jó hír ez mostanában, amikor sokan a görög vagy portugál válsághoz hasonló gazdasági visszaesést vízionálnak hazánkban is, figyelmen kívül hagyva, hogy egészen más reálgazdasági pályán mozgunk, s tulajdonképpen már 2006 közepétől megkezdtük a fájdalmas gazdaságpolitikai kiigazításokat, amelyek a makrogazdasági egyensúly helyreállítására irányultak.

Minket azonban 2 konszolidált év után is az érdekel: vannak-e további tartalékok az agrárgazdaságban, folytatható-e a jó évek sorozata. Nos erre is van remény, különösen ha a közelmúlt agrárpolitikai hibáiból, tévedéseiből levonjuk a szükséges tanulságokat a cselekvés szintjén is. Erre kiváló alkalmat adott " A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről" szóló jelentés vitája.

A vizsgálat feltárta, hogy az adott időszakban mind gazdasági környezetünkben, mind a politika legfelső szintjein megfogalmazott koncepcióban alapvető változások következtek be 2008-2009-ig, s végeredményét tekintve a cukoripar alkalmazkodása, abban a magyar állami tulajdon menedzselése nem vagy csak részben volt sikeres.

A privatizációs hibák és kudarcok jó részét annak negatív következményeivel együtt részben tudomásul vette a magyar szakmai közvélemény. Ezek röviden úgy foglalhatóak össze: a privatizációs szerződésekben vállalt új tulajdonosi kötelezettségek teljesítését az állami vagyon menedzseléséért felelős szervek sokkal szigorúbban is végezhették volna. Ilyen fellépésüket az akkori fő irányvonal azonban valószínüleg nem támogatta volna.

Ellentmondásos a magyar cukorkvóta eladás körüli vitában elhangzó mindkét érvrendszer is. A kvóták eladásakor nyomott cukorárak uralkodtak a piacon, akár nagy volumenű import is kedvező áron biztosítottnak látszott pl. Brazíliából. Brazília energiafüggetlenséggel kapcsolatos radikális álláspont változása, amely erősen preferálni kezdte a mezőgazdaság fokozott részvételét a hazai üzemanyag előállításban megváltoztatta a cukor árat is, jelentősen növelve azt. Ekkora azonban évi 300 ezer tonna cukor helyett már csak 100 ezer tonnás cukorkvótánk maradt, miközben a cukor hazai fogyasztói ára a duplájára drágult.

Döntési helyzetbe a magyar agrárpolitika 2013-14-től kerül, amikortól világossá és egyértelművé válik a következő 7 évre kialakított EU-s agrárrendtartás, benne a cukor ágazat helyzete... Ekkor megfontolás tárgyává tehető: érdemes-e nagyobb cukorkvótáért harcba szállnia a magyar agrárdiplomáciának, s bővíteni a magyar tulajdonú cukoripari kapacitást ? A magyar tulajdon arra lehet garancia, hogy egészen tisztán világpiaci áringadozások miatt ne kerülhessen sor a cukorrépatermesztés hirtelen csökkentésére, ami a mezőgazdasági termelők számára számos hátránnyal járhat.

Az országgyűlési határozat javaslat vitája, majd elfogadása azonban nem csupán egy ipari szakágazat vagy jelentős ipari növénykultúra termesztése miatt fontos. További vertikumok és szakágazatok számára ( tej- és húsvertikum, növényolaj és édesipar, stb. ) szolgálhat tanulságul a mezőgazdasági termelők biztonságát javító, magyar tulajdonban lévő feldolgozó kapacitások bővítése, amelyet e cikk írója máűr az 1990-es évek végén szorgalmazott, akkor agrárérdekvédőként, látva az idegen tulajdonba került feldolgozó kapacitások egy részének leállítását és az ebből származó károkat.

Senki és semmi nem kötelezheti a magyar agrárpolitikusokat a múlt hibáinak megismétlésére, de arra sem, hogy a jelenlegi kockázatos helyzetbe beletörődjenek. Hollandia és Dánia példáján is látható milyen fontos oszlopa lehet egy fejlett gazdaságnak a korszerű agrárgazdaság, főleg ha a szakágazatok teljes vertikumában a külföldiek mellett nagy súllyal jelen vannak a hazai tulajdonosok, szövetkezetek is.

A politikai egymásra mutogatás érthető ugyan, de nem a megoldás irányába mutat. Megoldást a hazai szereplők összefogása jelenthet olyan új, a gyakorlatban is megnyilvánuló agrárpolitika kialakításában és megvalósításában, amely komparatív előnyeinket saját nemzetgazdaságunk növekedése érdekében teszi jobban kihasználhatóvá.

Mivel az agráriumban az elmúlt 10-14 évben is volt jó példa a közös ügyek mentén összefogásra és a szüken vett "pártérdekek" háttérbe szorítására ( ilyennek tekinthető GMO mentességünk is), van remény a múlt hibáit és egyoldalúságait kiküszöbölő agrárpolitika folytatására.

Várom a KKVház látogatóinak, cikkeink olvasóinak véleményét, reflexióit írásomra.

Dr. Szabadkai Antal


FEL

Szóljon hozzá!      (Jobbra tudnivalók!)

Szakértőnk további cikkei