KKVHÁZ
 

#

KKVHÁZ KKVHÁZ
 

KKVHÁZ

 

KKVHÁZ
 
  • KKVHÁZ cikkek
  • Szakértőink
  • Küldetésünk
  • KKVHÁZ KLUB TAGSÁG
  • Hirdessen nálunk!
 

Első pandémiás nyarunk viszontagságai

Kovács János gondolatai.

Felnőttek és gyerekek, idősek és fiatalok, mindannyian nagy reményekkel vártuk a nyarat. Elsősorban azért, mert a napsütés, az ultraibolyántúli sugár cunami a nyírkos, hideg tél után felüdülést, felpezsdülést hoz a tavaszi fáradtságtól enervált időszakunk felváltására.

Sajnos a tavasz nem csak a természet megújulását jelentette, hanem az előzőleg még csak hírértékű pandémiás időszak beköszöntését is. Kis hazánkat elárasztják a kínai ipar silányabb termékei, amelyek a bevásárló központok mellett az u.n. kínai piacokon a kereskedelmi árrések nélkül olcsón érhetők el a kispénzű polgárok számára. Megszoktuk a kínaiak jelenlétét annak ellenére, hogy ellehetetlenítették a hazai kiskereskedelmünket és a kisipari vállalkozásainkat. Sajnos az áruik mellett grátiszként a COVID 19 vírust is importáltuk.

Kormányunk időben az európai országokat megelőzve felkészült a védekezésre és drasztikus intézkedési csomaggal igyekezett a rendkívül veszélyes vírus terjedésének a megakadályozására, majd a megfékezésére. A vírus lassította és megbénította a gazdaságunkat és világméretű globális válságot gerjesztett. Mivel a vírus terjedését az emberek közötti társaskapcsolatok erősítették, ezért munkahelyek sorban álltak le és amennyiben volt erre lehetőségük tértek át távmunkára. Bezártak az oktatási intézmények és korlátozták az egészségügyi intézmények is a működésüket.

Nyugat-Európából egyre rosszabb sokkoló hírek érkeztek. Megrendítő volt látni a televízióban látni az olasz hullaszállító katonai konvojokat, a hűtőkamionokban és a jégpályákon „raktározott” elégetésre és temetésre váró elhunytakat, akik a családjuk elbúcsúztatása, halotti szertartás nélkül kerültek elföldelésre.

A vírus megmutatta a erejét az ember felett és heroikussá tette a megfékezéséhez, megállításhoz szükséges kutatási tevékenységet a vakcinák előállítására. Bebizonyosodott, hogy megoldást csak közösen az egész emberiség összefogásával tudunk elérni, és addig is rákényszerülünk a drasztikus védekezésre.

Az első hullám lassan lecsengett a viharos tavaszi hónapok után és szentül meg voltunk győződve arról, hogy a forró nyár, az erőteljes napsütés megállítja a vírust és a gazdaságunk fokozatos talpra állásával, ha lassan és fokozatosan is visszatérhetünk a régi kerékvágásba.

A nyár derekán normalizálódni látszott minden. Mi magyarok annak ellenére, hogy a világ szkeptikusnak és pesszimistának tart, alapvetően optimisták vagyunk és sajnos ennek a kincstári bizakodásunknak együtt jár a könnyelműségünkkel és meggondolatlanságunkkal.

Így járt a mi családunk is mivel Franciaországban elő unokáimmal boldog balatoni heteket eltöltve, ezt követően augusztus 28.-án a kedvenc tengerparti nyaralásra az Athén melletti Tolo tengerparti üdülőhelyre utaztunk az IBUSZ csoportos utaztatása keretében. Az idő mint minden évben csodálatos volt és egy pillanat alatt elfelejtette velünk a tavaszi „maradj otthon” bezártságunkból adódó skizofrén lelkiállapotunkat. A görögök szimpatikusak a magyarok számára, mivel mindkét nép sokat szenvedett a szabadságáért, akár a török időkre vagy az ötvenes évek katonai elnyomására gondolunk.

Az emberek az utcán és a strandokon éttermekben jó kedvűek, barátságosak voltak és a görögök maximálisan betartották a hígéniás szabályokat. A tenger, a lemenő nap és a napfelkelte varázslatos hellyé tette a nyaralásunkat.

Minden tökéletes volt, de ezt az állapotot a pandémia második hullám riasztása félbeszakította azzal, hogy az augusztus után hazatérő turisták részére elrendelte a karanténba helyezést. Döntenünk kellett arról, hogy augusztus 31-én 3 nap külföldi tartózkodást követően hazautazunk, vagy az egy hetet letöltve vállaljuk a karanténnal és rendőségi ellenőrzéssel járó totális otthoni bezárkózás  igen kellemetlen állapotát. A legtöbb nyaraló a hazatérés mellett döntött és a nyaralásért kifizetett több százezer forint költsége ellenére a rendkívüli helyzetben vásárolható 200-300 ezer Ft repülőjegy költségeit is vállalva hazautazott, hogy elkerülhesse a karantént. Mi a turnus lejáratával szeptember 4-én repültünk haza.

Sajnos augusztust követően a görögországi helyzet is gyökeresen megváltozott, mivel addig prosperáló tavernák, éttermek sorban zártak be a forgalmuk csökkenése miatt, míg a talpon maradottak szívós küzdelmet folytattak a megmaradt vendégek megtartásáért. Ez azért is szomorú volt, mivel a görög családok elsődlegesen a turizmusból tartják fent magukat.

A Liszt Ferenc repülőtérre való hazaérkezésünk örökké emlékezetes marad. A repülőgép magyar személyzete közölte, hogy ez az utolsó repülésük, vagy legfeljebb még egy-két út után megszűnik a munkájuk.

A kétórás repülőutat követően a gépen utazó mintegy 200 utast, csecsemőket, öregeket is beleértve a repülőtér szűk helyiségében összezsúfolva mintegy 2-3 óráig várakoztatták, annak érdekében, hogy a repülőtéri rendőrség felvegye az adatait és átadja a karantén idejére szóló tiltó hatósági figyelmeztetést. Utasítottak arra, hogy lehetőség szerint tömegközlekedési eszközöket igénybevételét mellőzve térjünk haza a lakásunkba és azonnal ragasszuk ki a bejárati ajtónkra a karantén belépést tiltó tábláját.

Csendes, nyugodt kis társasházban lakunk, amelyben a közös képviseletet is vállalva a lakók megbecsülését élvezem. A tiltó táblát látva a lakók még a lakásuk szellőztetéséről is lemondtak, félve attól, hogy elkapják tőlünk a vírust.

Mivel leakartuk rövidíteni a karantén idejét két vírustesztet kellett kérnünk, amely közötti helyszűke miatti egy hetet kivárva nem síkerült a kötelező időtartam lerövidítése. Sajnos a két negatív teszt eredményét a hivatalos szerveknek elküldve még a mai napig sem kaptunk engedélyt a karantén megszüntetésére, ezért ki kellett várnunk a két hetet. Ráadásul ez a két hétben a „vénasszonyok kitettek magukért”, mert hőségrekordokkal búcsúztatták el a nyarat.

Sajnos így a szép őszi napokat a lakásunkba bezárva kellett eltöltenünk és csak az vigasztalt bennünket, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy a vírus nem ért el minket. Sok ismerősömről tudom, hogy enyhébb és súlyosabb tűnetekkel átesett ezen a fertőzésen, ezért hálásak vagyunk a sorsunknak, hogy egészségesek vagyunk.

Mint minden rosszban van valami jó is, így megtanultuk, hogy ezentúl mindenre fel kell készülni. Véget értek a gondatlan nyaralások és a meggondolatlan költekezések ideje. Fel kell készülnünk arra, hogy csak egy biztos dolog létezik, amely nem más mint a bizonytalanság. Fontos volt megtudni, hogy nem egyedül vagyunk és a barátság, az együttérzés és a szolidaritás, a közös cselekvés erkölcsi kényszere újjáéledt a lassan értéktelenné váló társadalmi kapcsolatainkban.

Nagyon jó érzés tudni, hogy az egész világ összefogott annak érdekében, hogy megtaláljuk a vírus ellenszerét, de hasznos tudni azt is, hogy a jövőben is bármi előfordulhat, amelyre fel kell készülnünk.

Kovács János

Tolo - Görögország

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 9a
  • 9b
  • 9c
  • 9d

Simple Image Gallery Extended

 

FEL

Szóljon hozzá!      (Jobbra tudnivalók!)

Szakértőnk további cikkei