KKVHÁZ
 

#

KKVHÁZ KKVHÁZ
 

KKVHÁZ

 

KKVHÁZ
 
  • KKVHÁZ cikkek
  • Szakértőink
  • Küldetésünk
  • KKVHÁZ KLUB TAGSÁG
  • Hirdessen nálunk!
 

AXICO volt, van és lesz is.

Az ország egyik legszínvonalasabb szereplője az informatikai piacnak. Szerver és hálózati megoldásokat kínálnak, valamint a Digifotó üzletágával a fényképezőgépek és kiegészítők terén a megalapításától kezdve megkerülhetetlen. Ők nem csak eladnak a vevőnek, de tovább is kísérik a kapcsolat útját.

Furcsa érzés egy barátom gyermekével beszélgetni. Tuska Istvánt évtizedek óta ismerem. Az AXICO nevű cége fogalom. Az idő vasfoga kikezdte a mindenki által egyszerűen csak AXICO Pistaként emlegetett remek kereskedőt, szakembert. Van, aki ilyenkor, búskomor lesz. Nem így István barátom! Ő tervszerűen nyúlt a generációváltás érzékeny kérdéséhez. Fia, ifj. Tuska István 16 éve dolgozik a cégnél, hosszú évek óta közösen ügyvezetők a cég élén és egyidejűleg a logisztikai üzletágat is vezeti. Lánya, Dr. Tuska Enikő, fél éve csatlakozott a vállalkozáshoz, vele beszélgettem. Ő a külügyben szerzett nevet. A NATO szervezetében is szolgált. Édesapja sikereiben a kezdetekben osztozott a család minden tagja, hiszen családi cégként már az alapításkor mindenki részt vett a vállalkozás életre hívásában. Később Enikő a diplomáciában dolgozott, de édesapja és testvére közös cégvezetését nyomon követte. Most a marketinget viszi. Félórára beosztott, partnerei egymásnak adják a kilincset a cég XIII. kerületi frekventált telephelyén.

 

Enikő! Ugye nem haragszol meg, hogy az AXICO előtt, a külügyes világodról kérdezlek? Mit adott neked ennek a nagyon szabályozott, - feltételezzük végtelenül bizalmas világ? Mit meríthetett ebből az ember, ha most vállalatvezetés felé indul?


A nemzetközi pályaválasztás nem volt véletlen: gyermekkorom jelentős részét a családdal külföldön töltöttük, mivel édesapánk kereskedelmi képviselőként dolgozott. Testvéremmel így az általános iskola nagy részét a volt Jugoszláviában jártuk, ott tanultunk nyelveket, ismerkedtünk a különböző kultúrákkal.
Hatalmas élményt nyújtott számomra, hogy hazámat képviselhettem multilaterális, majd bilaterális keretek között is. Mindig úgy éltem meg, hogy egy hatalmas szerkezetben egy kis fogaskerék vagyok én is, beleláthattam a döntések születésébe, személyesen megismertem több politikai döntéshozót, közelről figyelhettem a tárgyalási technikájukat, az érdekérvényesítő képességeiket és az ehhez használt eszközöket. Fegyelem, türelem, jó megfigyelő készség, megfelelő kommunikációs készségek és stratégiai szemlélet kell ahhoz, hogy ezen a területen eredmények szülessenek. Ugyanezek szükségesek a sikeres üzlet megvalósításához is szerintem.
A cégnél hitvallásunk, hogy a középpontban az emberek: beszállítóink, partnereink, vevőink állnak. Így mindaz a kommunikációs és vezetői készség, amire az elmúlt közel 18 évben tettem szert, kifejezetten hasznos a mindennapokban. Mindig is a csapatmunka híve voltam, és a vállalkozásunknál is ezt tartom a fő erősségünknek: egy csapat, egy cél érdekében. A külügyi munka és a külszolgálatok során mindig csapatban dolgoztunk, megtanulva, milyen egymásra utalva dolgozni és tisztelni a másikat, elfogadni a véleményét, ugyanakkor azt is, hogyan lehet a saját elképzelésünket átvinni egy közösségen. Egy kis családi cégnél, mint a mienk, ez kiemelten fontos.
A diplomácia világa belülről közel sem olyan rejtélyes, mint ahogy sokan kívülállók elképzelik. Egy igen sokszínű, változatos hivatás, ahol az egyén és a közösség egybefonódik, a maga írott és íratlan szabályaival és protokolláris előírásaival ugyan, de egy közös cél érdekében. Külszolgálaton a magánember nem válik el a beosztásától, hiszen minden megnyilvánulásunkkal egyidejűleg alkotunk a külföldiekben egy képet a magyarságról. Ez is érvényes az üzleti életre: a cég munkatársai együtt alakítják az arculatot, ki-ki külön is megtestesít egy szeletet a cég szellemiségéből.
 

 

A fél ország a generáció váltásról beszél. Valóban a társadalom egyik égető problémája ez. Úgy alakult, hogy a 90- es rendszerváltáskor egyszerre tulajdonhoz jutottak, most egyszerre mennek nyugdíjba is. Tudjuk, hogy mit jelent ez a társadalomnak, tudjuk hogy mit jelent ez a magyar gazdaságnak. Nem tudjuk, mit jelent ez egy családnak. Különösen ritka lehetőség ez, hogy a generációváltásról nem a nagy alapítót, hanem annak a gyermekét kérdezhetjük. Mik az apró buktatók egy ilyen folyamatban?
Istvánnak minden a kisujjában van. Nehéz neki is az átállás?


Úgy alakult, hogy az öcsém mindig is informatikai beállítottságú is volt, így adta magát, hogy ő a családi cégnél helyezkedik el, végigjárta a ranglétrát, intézte a beszerzést, külön üzletágat vezet és évek óta édesapánk mellett vesz részt a cég irányításában. Így nálunk a generációváltás igazából már másfél évtizede megkezdődött.
Az tény, hogy a generációváltás a mi esetünkben az alapító édesapában is akkor kezdett el tudatosulni, amikor a marketing és kereskedelem erősítésére jómagam is beléptem a vállalkozásba. Egyrészt, mert fizikailag is egy helyen vagyunk, egy irodában is dolgozunk, míg az öcsém a város másik felében található telephelyünkön látja el feladatait. Ezzel naponta emlékeztetem őt arra, hogy bizony lassan ideje komolyan venni a nyugdíjba vonulást! Másrészt azért is, mert ketten erőteljesebben képviseljük az elképzeléseinket, amik – bevallom – sok esetben eltérnek édesapánk nézeteitől.
Amikor megszületett a döntés arról, hogy a testvéremmel közösen irányítsuk a jövőben a céget, tudatosan elkezdtük a felkészülést: jártunk generációváltásról szóló konferenciákra, meghallgattuk a hasonló helyzetben lévőket, sokat beszélgettünk a jövőképeinkről, mindenki új feladatairól. Megfogadtunk néhány jótanácsot, például azt, hogy a munkát és a magánéletünket külön választjuk. Így az irodában nem beszélgetünk családi dolgokról, de a vasárnapi ebédnél sem téma a céges élet. Tudatosan húzunk egy vonalat.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az alapító aktív, van időnk az átadás-átvétel megvalósítására, így lépésről lépésre haladhatunk. Nem állítom, hogy nincsenek nézeteltérések, de próbáljuk megoldani. Talán a legnehezebb, hogy a mostani „átadó” generáció annyira a semmiből építette fel a vállalkozását, hogy saját gyerekének tekinti azt is. És egy gyereket elengedni bizony nagyon nehéz, még akkor is, ha tudja, jó kezekben lesz…..
Nagyon büszkék vagyunk arra, amit apánk felépített. Mindig is felnéztünk rá és édesanyánkra, akivel egyetemista koruk óta együtt vannak és közös erőfeszítéseik és feladatmegosztásuk eredménye az, hogy van mit továbbvinnünk.
 

 

2020-as évek sok újat hoznak az országnak, miért maradna ki ebből pont az AXICO. Hogyan kell újra pozícionálni a célokat, mi az ami töretlenül marad és mi az ami szükségszerűen megújítandó?


A mai világban – és nemcsak az informatika világában – egyre inkább helytálló az a mondás, hogy egyvalami biztos: minden bizonytalan. Ezt el kell fogadni és pozitívan, ugyanakkor rugalmasan állni hozzá: megfogalmazni a terveket, de folyamatosan monitorozni és szükség esetén módosítani kell.
A családi (és családi hangulatú) kis cégek sok előnye mellett nehézség, hogy mindenki „multifunkcionális”, azaz több feladatot is ellát. Ez ad egy változatosságot a munkatársaknak, ugyanakkor előfordul, hogy elsikkadnak feladatok, területek. Nálunk ez a marketing esetében mutat lemaradást. Valahogy úgy alakult, hogy erre a területre kevesebb erőforrás jutott, mint a többire. Így a 2020-as év az erőteljesebb piaci megjelenés, új weboldal, modernebb, online megjelenési felületek erősítése kell, hogy legyen.
 

 

A cégnek több profilja is van. A család is több szereplős, a cégnél ott dolgozik a testvéred is. Istvánnal is volt módom beszélni, mindenben képben van. Te családanya is vagy,- csak az anyák tudják, hogy annak mi minden terhével. Hogy alakul a munkamegosztás most a cégnél, végül ki mond áment az ügyekre?


Jó kérdés, mert rávilágít a generációváltás egyik nehézségére: mi úgy döntöttünk, hogy lépésenként valósítjuk meg a váltást. A feladatok elosztása részben megvolt, mivel beszerzési, operatív kérdésekben a testvérem elképesztően hatékony. A pénzügyi, stratégiai és személyügyi kérdések terén fokozatosan megy végbe az átadás, ami azért okoz néha zavart akár a belső rendszerünkben (cégen belüli kommunikáció és döntéshozatal), de néha kifelé is. Van, aki eleve hozzám fordul, de apám él vétójogával, és van fordítva is. Azt hiszem, a konkrét döntéshozatali mechanizmus kialakítása ilyen duplikált vezetésnél nagyon nehéz, és ez egy komoly hátránya az apránkénti átadásnak.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy cégünk csapata régóta állandó, büszkék vagyunk arra, hogy munkatársaink szinte családtagok, hosszú évek, évtizedek óta együtt dolgoznak, s reméljük, ez sokáig így is marad.

 

Köszönjük az interjút!
 

 

FEL

Hozzászólások  

 
#2 Tuska Enikő 2020-02-21 08:40
Kedves Feri, nagyon szépen köszönjük elismerő soraidat, a rokonszenv kölcsönös! Enikő
 
 
#1 Csuri Ferenc 2020-02-19 09:22
Gratulálok a család minden tagjának! Nagyon rokonszenves családi cégként ismertem meg őket. Sok sikert!
 

Szóljon hozzá!      (Jobbra tudnivalók!)

Szakértőnk további cikkei