Elnök úr! A barátságunk okán  merem megkérdezni, hogyan érint téged ennek az elnöki periódusnak a lezárása? Olvasóink kedvéért jegyzem csak meg, hogy a VOSZ alapszabályának egy félmondata miatt történt a mandátum visszaadása. A szabályzat úgy rendelkezik, hogy állami szerepvállalással összeférhetetlen a tisztség.

Több, mint tíz évnyi munkát fektettem bele a szervezte, mert elnökségem előtt alelnökként is tevékenykedtem. Olyan időszak volt ez, amikor a gazdaságban is komoly változások voltak. Küzdöttek a vállalkozók a válság okozta sokkal, a magas adókkal, a szigorú adóellenőrzéssel, a bürokrácia útvesztőivel. A gazdaság kilábalt a válságból, komoly fejlődésnek indult, ami még most is tart, az adók csökkentek, a NAV barátságosabb lett. A bürokrácia, legyünk őszinték, az újra termeli önmagát. De ezekben a kérdésekben a VOSZ, ezen belül a mi szervezetünk úgy érzem sok információt tudott adni a vállalkozóknak és ez jó érzéssel tölt el. Mi a tagdíj fejében olyan hasznos tanácsokkal látjuk el a tagjainkat, hogy az részükre többszörösen megtérül. Jó időszak volt, úgy is adom át a feladatot az utódomnak, hogy ezt a szintet fenn kell tartani a vállalkozóink érdekében, mert ehhez vannak hozzászokva és már ezt várják el.

Az pedig, hogy a VOSZ alapszabálya nem teszi lehetővé a köz,- kormánytisztviselők részére, hogy vezetők legyenek részben érthető egy érdekképviseleti szervnél, mivel valóban a vállalkozásokra építi a tagságát, feladatait, érdekérvényesítő képességét.

Így, mikor elvállaltam a jelenlegi munkámat, tisztában voltam vele, hogy ez nem teszi lehetővé a VOSZ Budapesti, Pest megyei elnökségének továbbvitelét.

 

Tíz évnyi elnökség sok örömöt és bánatot is hozhatott. Mire vagy a leginkább büszke az elmúlt évekből?

A múlt sem volt rossz, jó alapokkal indultam, mint VOSZ KMRSZ elnök. Volt azért mit helyreállítani, de a lényeg, hogy kitartott a szervezet az önállóság mellett. Vagyis, mint VOSZ régiós szervezet (Budapest, Pest megye) önálló jogi személyiséggel rendelkezik és ez hordoz magában előnyöket. Az elnökségünk komoly háttér támasz volt, amikor az önállóságunkat kérdőjelezték meg. De meg kell említeni Demján Sándor urat, aki szintén úgy foglalt állást, hogy ami jól működik, azt miért kellene szétzilálni. Ez komoly dicséret és egyben öröm is.

Megemlíteném, hogy olyan adófórum sorozatot indítottunk el a NAV-val, akkor még APEH-lal közösen, amire minden alkalommal 100 fővel teltházzal működik. Jó látni, amikor a vállalkozók a kérdéseikre pontos, hiteles választ kapnak az előadóktól és elégedetten távoznak. Az idők során elsők között kötöttünk együttműködési megállapodást is NAV Budapesti és Pest megyei Igazgatóságaival. Fontos a társ-szervezetekkel történő együttműködés, mely nagyon jól működik. Megemlíteném az Ipartestületeket, a Pest, megyei Kereskedelmi és Iparkamarát, a BKIK-t, és nem utolsó sorban a KKVHázat. De nem mehetünk el szó nélkül az önkormányzati együttműködések mellett sem, valamint a VOSZ legrangosabb esemény-sorozata mellett sem a Regionális Prima gála rendezvényt említve. Sikerült olyan színvonalra felemelni a rendezvényt, úgy a díjazottak, mint maga a gálaest vonatkozásában, hogy már több héttel a rendezvény előtt nem tudunk helyet biztosítani a későn jelentkezőknek.


Egy kormányzati megbízatás is nagy siker. Milyen feladatra mondtál igent, vagy mi volt az a megbízatás, amiért a nagy szerelmet a VOSZ –t odahagytad?

- Olyan feladatra kértek fel, mely nagy kihívás számomra. Ez csábított el a vállalkozói szférától. Nagy dicsőség, hogy “nagy szerelmemnek” említed a VOSZ-t. Mindig volt valamilyen közösségi munkám, ahol az ismereteimet tudásomat nem csak a magam hasznára, hanem más számára is hasznosítottam, hasznosítom. Jó valahova tartozni, sőt kell is. Szakmai és vállalkozói oldalról a VOSZ az a szervezet, melyben megfelelő emberek támogatásával komoly szakmai munkát lehetett végezni.

 

Sértett emberként távozol a VOSZ családból,-  ágytól asztaltól egy életre - , vagy van visszaút? Tervezed e a visszatérést, keresed e a kapcsolatot a VOSZ  felső vezetésével?

Én még sehonnan sem távoztam sértett emberként. Mind a mai napig a régebbi munkahelyeimre visszajárok, jó szívvel fogadnak és én is szívesen megyek vissza. Ez a VOSZ nál sincs másképp. Persze kevesebbet fogunk találkozni, de a saját szervezetünkben, mint elnökségi tag továbbra is maradok, az nem ellentétes az alapszabállyal. Így a következő időben is nyomon követem a szervezet működését és ha tudom, segítem az új elnök, Kissné Kászon Gabriella munkáját. Tehát nem szakadok el teljes mértékben a VOSZ-tól. Ebből adódóan akár egyszer, ha majd újra a vállalkozói szféra lesz a kenyéradóm, akkor átgondolom a visszatérés lehetőségét. De annak még nincs itt az ideje.

 

Egy pár személyes gondolat is had férjen ide!  A családod hogyan fogadta az új helyzetet ?

A családom megkérdezte: Nem fog hiányozni?

Mire az én válaszom: De!

• < Előző
• Következő >