KKVHÁZ
 

#

KKVHÁZ KKVHÁZ
 

KKVHÁZ

 

KKVHÁZ
 
  • KKVHÁZ cikkek
  • Szakértőink
  • A KKVHÁZ bemutatkozik
  • KKVHÁZ KLUB TAGSÁG
  • Hirdessen nálunk!
 

A KKVHÁZ 00001 klubtagja

Csuri Ferenc gondolatai egy induló rendszer alapjait is lerakják.

 

Kedves Igazgató úr! Ön a sokak által jól ismert KLUDI nemzetközi cégcsoport hazai csúcsvezetői, és egyben a nemzetközi felsővezetői pozícióját hagyta ott közel 60 évesen, hogy valami mást, valami újat és inspirálót végezzen. Hogyan hagy el az ember rangot, hatalmat? Kész tervekkel indul-e és hogyan éli meg a döntését egy évvel később?

Köszönöm a megszólítást, de az „igazgató úr” megmosolyogtat. Az igaz, hogy a rendszerváltás óta nemzetközi cégek ügyvezetője voltam, de a legkevésbé sem az igazgatói megszólításért vagy bármilyen névleges funkcióért. Csak a teljesítmény és az igényesség érdekelt és munkatársaimat is mindig ez alapján választottam ki, így tudtunk együtt a legtöbbet kihozni a lehetőségekből.

Az elmúlt évtizedekben szerencsésen alakult a pályám, mert kivételes bizalom és önállóság mellett alakíthattam folyamatokat, kezdhettem új, progresszív projektekbe az értékesítés és a gyártás területén. Különösen közel álltak a szívemhez a nemzetközi terjeszkedésben elért eredmények. Egyik délkelet-európai országot a másik után sikerült bekapcsolni az értékesítésbe és mindezt helyi forrásból finanszírozva, organikus fejlődés mellett. Ezzel párhuzamosan a gyártási folyamatokat a technikai lehetőségek határáig optimalizáltuk. Mindez csak munkatársaimmal együtt, szoros teammunkában volt lehetséges. Ez az a team, amiért még ma is fáj a szívem.

Amióta mintegy 15 éve Magyarországon megjelent az interim management fogalma, izgatott a lehetőség, vonzott a „kaland”. Követtem a megjelent sajtónyilatkozatokat, megismertem a szakma úttörőit és most jött el az az idő, amikor úgy éreztem „most vagy soha”. Izgatott a kérdés, hogy tudok ennek piacot szerezni. Ráadásul egyiket a másik után. Kimondottan élvezem ezt a helyzetet, pedig más megközelítésből akár fordítva is lehetne.

Az első megbízásom ráadásul a legkeményebb válságmenedzselés volt csődeljárással, hatósági vagyonzárlattal, vagyonkezelővel és mindezek vonzatával, de sikerrel zárult. Ez nagy önbizalmat adott az új pályához. Nagyon jól érzem magam ebben a küzdelmes világban.
 

 

Azt gondolnánk, hogy az Ön tevékenysége, a tudása inkább a nagyvállalatok számára hasznos. Honnan a szerelem a KKV szektorral, mi az Ön küldetése?

Tévedés, hogy aki nemzetközi cég, az egyben multi is. Én bár mindig nemzetközi cégnél dolgoztam, de ezek mind családi cégek voltak. Bár kinőttek már a szigorúan vett KKV kategóriából, de munkamódszereik és a folyamatok döntő része megegyezik a klasszikus KKV-val. Nagyon fontosak az emberi kapcsolatok, soha nem betű/szám kombinációkkal lehetett dolgozni, hanem hús-vér kollégákkal, ahol a szavad számított. Senkinek sem lehetett elbújni a nagy bürokratikus tömegben. Ez nagyon inspirált mindig. Ezért szeretek KKV-kal is dolgozni. Szinte mindegyikben megvan a „kis tigris”.
 

 

Az eddigi pályája kapcsán erős rálátása van egy-két európai cégcsoport generációváltási erőfeszítéseire. Van az ott látottaknak tanulsága? Magyarországon is sláger téma lett a generációváltás. Hogy látja, ez divat vagy tényleg nagy a baj? Ha baj van az miben áll?

Szerencsém volt első kézből látni nyugat-európai generációváltásokat. A kép tarka, mint ahogy az emberek is sokszínűek. És itt individuumokon múlnak a történések. Nincs egyértelmű recept és nincs konfliktusmentes váltás sem. A német/osztrák/olasz helyzetet ismerem jobban, de az elemzések ott is csak 30 – 50 %-os sikerről számolnak be. Annál sikeresebb egy generációváltás, minél előbb és minél tudatosabban készülnek rá. Persze kérdés, hogy mit hívunk sikernek. Szerintem siker mindaz, ami a cég felhalmozott értékeinek legalább részbeni továbbélését biztosítja. Így aztán egy cégeladást, beolvasztást, cégfelvásárlást vagy vagyonkezelésbe adást is lehet sikerként értékelni.

Ebben az összefüggésben Magyarországot jelenleg kettős teher nyomasztja. Egyrészt egyszerre és nagy tömegben jelentkezik a generációváltás kényszere, másrészt pedig kevés az ezirányú tapasztalat. Tanácstalanok az érintettek és sok esetben találkozunk a halogatással is. Pedig egy megfelelő és empatikus tanácsadó bevonásával sok esetben sikerre lehet vinni a folyamatot. Akár családon belül, akár azon kívül is. Erről írtam a blogomban már részletesebben is.


A nagyvállalattól hazatérve óhatatlan, hogy a munka és a család egy kicsit összeér. Hogy oldják meg ezt az új helyzetet, mi a családi munkamegosztás, ki mire figyel?

Soha nem vittem haza munkát, szinte nem is beszélgettünk otthon erről. Ez két külön világ és az is marad.
 

 

Köszönjük az interjút!

Örülök, hogy a KKVHÁZ Klub tagja lehettem és együtt dolgozhatunk.

 

 
 
 

FEL

Hozzászólások  

 
#2 Fekete István 2020-02-14 23:53
Épp ma kezdtem meg egy családi vállalkozás generációváltási segítését. Alap probléma, hogy hiányzik a cégvezetési, pénzügyi, humánpolitikai ismeretek nagy része, nincs családi alkotmány, a család magánélete összefolyik a cég életével. Ezt kell a legsürgősebben szétválasztani, azután lehet megkezdeni az operatív feladatok átadását és a visszavonuló családtagok számára a nagyon fontos, új feladatok meghatározását.
 
 
#1 Fekete István 2020-02-14 23:47
Sok tekintetben egyetértek Ferivel.
A multi az egy nehezen feldolgozható kategória, nem egységes kategória. Maradjunk annyiban, hogy egy nemzetközi (tehát sok országban jelen lévő) cég nem feltétlenül elítélendő multi, abban a negatív felhanggal, ahogyan azt mi idehaza emlegetjük. Mire gondolok? Ha egy nemzetközi cég hazánkba hozza a termelését, a fejlesztését, egyes üzletágainak globális irányítását, itt adózik, itt foglalkoztat, itt kutat fel beszállítókat (akiket azután több országba is "magával visz", sőt innen látja el piacainak egy részét is, ne ostorozzuk csak azért, mert multinacionális vállalat. Nem kétséges, vannak, akik visszaélnek a helyzetükkel, de ezek azok, akik az első kedvezőtlen gazdaságszabályozási intézkedés hatására "összecsomagolnak" és viszik a termelésüket egy olyan országba, ahol megkapják ezeket a feltételeket. A hosszú távra gondolkodó és a piacot nem lerabolni szándékozók azonban velünk fognak maradni évtizedekig. Jóban-rosszban.
 

Szóljon hozzá!      (Jobbra tudnivalók!)

Szakértőnk további cikkei