„Primum nil nocere!” Azaz „Csak nem ártani!” Az orvosi etika egyik Hippokratésznak tulajdonított alapelve, mely minden nagyképűség nélkül az Interim Manager talán legfontosabb alapelve is kell legyen. A legtöbb konfliktus az interim tevékenység során nem abból származik, hogy a várt eredmény nem a várt ütemben jelentkezik, hanem elsősorban az elsietett és erőltetett, megfelelő körültekintés nélküli intézkedéslavinából. Az Interim Manager átmeneti jellegénél fogva idegen - és az is marad - az adott szervezetben. Szakmai tudása és tapasztalata általában magasan a konkrét feladatot meghaladó szinten áll, azaz átfogó értelemben is túlképzett. És itt rejlik a csapda. Ugyanis szakmai, mondhatjuk technokrata oldalról azonnal nyilvánvalóvá válik számára a „mit ’s hogyan”. Csakhogy szinte nincs olyan Interim Manager megbízás, ahol ne a meglévő szervezettel és külső kapcsolatokkal kelljen szorosan együttműködni, azaz figyelme venni ezek szakmai és humán képességeit, múltját és személyes ambícióit. Ha ezek figyelembevételére tudatosan nem törekszik az Interim Manager, hanem technokrata alapokon intézkedészuhatagot önt az érinettek nyakába, borítékolhatóak a hatékonyságot csökkentő interakciók.

A fentiekkel szorosan összefügg az interim tevékenység időben behatárolt jellegéből is fakadó másik fontos alapelv, a „Ne tedd magad nélkülözhetetlenné!”. Ez sem könnyebb terület, de legalább mindenki számára egyértelmű és ésszerű követelmény. Ezen a területen elsősorban az Interim Manager etikus megközelítése a döntő, de a megbízó felelőssége sem elhanyagolható.

Sorozatunk további részeiben az egyes alkalmazási területeket és azok sajátosságait vesszük sorba.

• < Előző
• Következő >