#

 
 

Budapest-Megbízható munkatárs-Főiskola

Egy gyöngyszem

A minap Államvizsga Bizottság elnök voltam. Sok szép védést hallgattunk végig, de az egyik kitűnt közülük. Figyelmükbe ajánlom! Gulyás József KKVHÁZ vezérigazgató. Tehát a Főiskola és Csilla engedélyével íme a mű.

MUNKANÉLKÜLISÉG KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON
A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN

Készítette: Tóth Csilla


A munkanélküliség kérdésével saját keserű tapasztalataim alapján kezdtem el foglalkozni. Három évig nem találtam olyan céget, amely főiskolásként, pályakezdőként alkalmazna. 1,5 év keserű tapasztalat után lettem regisztrált munkanélküli, majd közcélú foglalkoztatott. Elkeserített az eredménytelen állásinterjúk sokasága, dühös voltam, hogy sehol nem kíváncsiak arra, mit tudok, mire vagyok képes. Sokszor feltettem a kérdést: érdemes tanulni? Van jövőm Magyarországon? Szükség van valahol a munkámra? Egyáltalán hasznára vagyok én a világnak?
Most már van állásom, gazdasági vezető és iskolatitkár lettem, és örülhetnék, de szomorúan tapasztalom, hogy abban az iskolában, ahol dolgozom a szülők 80%-a vallja magát munkanélkülinek. Gyermekeik zöme hátrányos helyzetű, vagy halmozottan hátrányos helyzetű, gyermekvédelmi támogatásra, ingyenes tankönyvellátásra, ingyenes étkeztetésre szorulnak.

Ennyire reménytelen a helyzet?

Szakdolgozatom első részében a munkanélküliség, a munkanélküli fogalmát határoztam meg, majd röviden kialakulásának történetével foglalkoztam. A továbbiakban a rendszerváltás utáni magyarországi tapasztalatokat mutattam be. Kutatási terültem a nyolcadik általános iskolai osztályban tanuló diákok jövőképe, véleménye a munkanélküliségről. Állítom, hogy a pályakezdő munkanélküliség már a nyolcadik évfolyam után előrelátható, egyrészt a diákok tájékozatlanságának, másrészt a középiskolák nem a munkaerőpiachoz igazodó képzési rendszerének következtében. Nagykőrös 6 általános iskolájának, összes érintett tanulójának véleményét felhasználva próbáltam véleményt formálni arról, milyennek képzelik el Nagykőrös város sorsát az itt élő emberek munkanélküliséggel folytatott küzdelmében, milyenek látják saját életüket, sorsukat, akarnak-e dolgozni, s ha munkanélküliek lennének, hogyan kívánnak munkához jutni. Dolgozniuk ugyanis kell, mind a köz, mind a saját érdekükben. Szakdolgozatomban a téma fontosságára szerettem volna rávilágítani.
Ha valaki munkát vállal, azért bért kap, amely a megélhetésének alapvető forrását jelenti, akkor bérmunkássá válik. Életét ezentúl úgy rendezi be, hogy a munkájáért kapott pénzből gazdálkodik. A munkanélküliség szükségszerű velejárója a gazdaságnak. Ma Magyarországra az elhúzódó munkanélküliség jellemző.
 

„A munkanélküli olyan bérmunkás, aki szándéka ellenére nem dolgozhat, ezért nem juthat munkabérhez.”
/Bánfalvy Csaba /


A munkanélküliséget teljesen megszüntetni nem lehet, de csökkenteni igen. Érdeke az egyénnek, hiszen anyagi léte, egzisztenciája függ tőle. Érdeke a gazdaságnak, mivel nem mindegy, hogy különböző szociális juttatásokkal el kell tartania egy jelentős számú embercsoportot, vagy adófizető, értéket előállító tényezőként számíthat rá a nemzetgazdaság gyarapításában.

 


A kutatások bizonyítják, hogy az alacsony iskolázottságú, piacképes szakmával nem rendelkező egyéneket érinti elsősorban a munkanélküliség.
Az iskolai végzettség tekintetében az alacsonyabban képzettek, vagy képzettséggel nem rendelkezők alkotják a tartósan munkanélküliek két harmadát, összesen 62,1 %-át. Érdekes módon a 24 év alattiak és a 40 év felettiek vonultak ki hosszabb ideig a munkából.
A pályakezdő munkanélküliek a legkiszolgáltatottabb csoportját alkotják a munkára váróknak. Az 1990-es évek első felében 2 és félszer gyorsabban elemelkedett a pályakezdő munkanélküliek száma, mint az országban élő összes munkanélküli.
A statisztikai adatok azt mutatják, hogy már az általános iskola befejezése után, mindenféle szakvégzettség megszerzése nélküli munkába állni szándékozó fiatalok kedvezőtlen kilátással indulnak a munkaerő-piacon. Kedvezőtlenül befolyásolja az elhelyezkedés lehetőségét az is, ha olyan szakmát tanult, amely képzés nem igazodik a gazdasági igényekhez.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szerint a pályakezdő álláskeresők megoszlása iskolai végzettség alapján a legmagasabb: a legfeljebb 8 általános iskolát végzettek aránya 37,4 százalék, valamint a szakközépiskolát vagy technikumot végezetteké 22,3 százalék.
 


A ma pályakezdőiből lehetnek a jövő munkanélküli emberei?

Pályaválasztás a szülői oldalról nézve
A pályakezdő munkanélküliség ott kezdődik, hogy nem sikerül jól a pályaválasztás, megalapozatlan, téves döntést hoz szülő, gyermek. Nézzük néhány okot a szülői oldalról:
o Tájékozatlanság a munkaerő-piaci helyzetről.
o Tájékozatlanság a továbbtanulási lehetőségekről.
o Tájékozatlanság a gyermek képességeiről.

Pályaválasztás a tanulói oldalról nézve
Vannak családok, akik komolyan veszik, tájékozódnak, mérlegelnek, vannak, akik a gyerekre hagyják a döntést, vagy az általános iskolára. Ha már itt rosszul dönt a diák, olyan tanulmányokba foghat bele, amit ha befejez is, nem biztosítja számára a megélhetést, mert
- telített a szakma,
- a lakóhely környékén nincs olyan munkahely, ahol igény lenne a tanult szakmára,
- több egymásra épülő szakma birtoklása a munkáltatói igény,
- fizikailag nem bírja a megterhelést a választott szakmában,
- nem szereti azt, amit tanult
- nem eléggé motivált.
Bármelyik okról legyen is szó, önként vállalt vagy kényszer munkanélküliséghez vezet.

Pályaválasztás az általános iskolai oldalról nézve
A pályaválasztás szülői és gyermeki oldalról történő vizsgálata egyértelműen bizonyítja, hogy az iskolának jelentős szerepet kell vállalnia az eredményes pályaválasztáshoz.

Az iskola feladata:
- A pályaválasztási folyamatban részt vevő személyek érdekeinek összehangolása, tájékoztatása.
- Keresni a lehetőséget új információs csatornák beiktatására, a szélesebb körű tájékoztatásra.
- Tényleges, elérhető tanácsadói tevékenység megszervezése.
- Üzemlátogatások, bemutatók, szakmabörzék, a segítő szervezetekkel való találkozók stb. szervezése.
Hiába van ugyanis jó pályaválasztási felelős az alapfokú intézményekben, ha nincs megfelelő kínálat a középiskolákban.
Jelen pillanatban Nagykőrös városában 238 diák áll pályaválasztás előtt. Jól dönteni! Ez a legfontosabb feladatuk. De van-e ennek reális esélye? Mi alapján fog pályát választani? Vagy, ahogy az egyik kérdőívet kitöltő gyermek összefoglalta a lényeget: Okosabb vagyok-e, mint a szüleim? Jobban tudok-e dönteni?
Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, miközben saját indíttatásból felkerestem az oktatási intézményeket, és az intézményvezetők engedélye után, a gyermekek személyiségi jogait nem sértve, elvégeztem az adatgyűjtést.
A pályakezdők helyzetéről – saját kutatás alapján
A kérdőívek kitöltésekor minden esetben jelen voltam. A családi helyzetre vonatkozó kérdések megválaszolásakor tapasztaltam némi bizonytalanságot a gyerekek körében. Úgy tűnt, mintha nem tudnák pontosan, miért van munkanélküli a családban. Egyáltalán van-e munkanélküli.
A kérdőívet 238 nagykőrösi nyolcadik évfolyamos, pályaválasztás előtt álló tanulóból 224 fő töltötte ki. Ebből mindössze három lapot nem tudtam értékelni.
A második kérdésre (Milyen a családi helyzeted?) adott válasz szerint a gyerekek 46 %-a él teljes családban és elmondható, hogy a gyerekek 54 %-a biztosan átélt már nagyobb családi krízist, ami igen magas arányszám. A gyerekek 57 %-a nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt 5 évben volt már a családban munkanélküli.

Az 55 csonka családban élő gyerek gondviselőjéből mindössze 13 fő volt munkanélküli az elmúlt 5 évben. Ez is megfelel az átlagnak, hiszen a cégek, amíg csak tudnak, tekintettel vannak a gyermeküket egyedül nevelő szülőkre, és csak végső esetben küldik el őket.
A jelenlegi helyzet felmérésekor ismét befolyásoló tényezőként jelenik meg a piaci helyzet, ugyanis Kecskeméten megkezdte többműszakos termelését a Mercedes gyár. Ennek következtében 57 %-ról 41 %-ra csökkent a munkanélküliek aránya, ez 35 család életében hozott változást. A városban valóban nehezebb a nőknek elhelyezkedni, mivel a konzervgyár megszűnésével nagyon lecsökkent a nőknek választható szakmák és munkahelyek száma. Jelenleg is csak bolti eladó, pék-cukrász és zöldségtermesztő szakmát kínál a két helyi középiskola a szakiskolában tanulni kívánó nyolcadikosoknak, ráadásul olyan szakmákat, mellyel a telített munkaerő-piacon elhelyezkedni csak nagy szerencsével lehet. Más esélye gyakorlatilag nincs is a lányoknak, mint az, hogy addig tanuljanak, ameddig az lehetséges.
Érdekes adat az is, hogy a munkanélküli testvérek 100 %-ának sosem volt munkahelye.
Riasztó adatokat közöl a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat is. Nagykőrös 25105 fő lakosából, ezen belül a munkaképes korú 15 967 főből, ami kb. 7000 család, 1584 fő munkanélküli, azaz a munkaképes korúak 10 %-a. A vizsgált 221 családban 91 főnek nincs munkája, ez 41 %. A magasabb százalék jól mutatja, hogy a tanköteles korú gyermekek szüleinek korosztálya van igazán nehéz helyzetben városomban.
Az ötödik kérdésre (Tudod, hogy mi szeretnél lenni?) adott válaszokból kiderül, hogy a 91 munkanélküli szülőt jelző tanuló közül 54 %, azaz 49 fő nem tudja, mi akar lenni.
A pedagógusok is látják a problémát, mert több lehetőséget is igénybe vesznek a pályaválasztás segítése érdekében. Az egyik a gyerekeket egyenként vizsgáló program, a másik pedig egy ötletbörze, pályaválasztási ajánló.
A megkérdezett tanulók 88 %-a, 195 fő vett részt valamilyen pályaválasztást megkönnyítő programban. Ha a gyerekek gondolkodási folyamatát csak egy kis mértékben is javította valamelyik program a pályaválasztás kérdésében, már megérte időt szakítani rá.

Melyik iskola típusban szeretnél továbbtanulni?
A válaszokból kiderült, hogy a megkérdezett 221 tanulóból mindössze 23 % szeretne szakiskolában szakmát tanulni. Ez azt is jelenti, hogy a gyerekek többsége, 77 %-a igyekszik eltolni a pályaválasztás idejét. Ez nem is meglepő, mivel, ha belegondolunk, azt láthatjuk, hogy a gazdasági helyzet folyamatosan változik, alakul, hogy legyen képes a diák eldönteni, hogy a későbbiekben milyen végzettségű munkavállalókra lesz szükség. Ez még egy felnőtt embernek sem könnyű feladat, ha tovább akarja képezni magát, nemhogy egy 14 éves gyermeknek.
Megkérdezett tanulók közel két harmad része gondolja úgy, hogy a középiskola után tovább szeretne tanulni.
Az utolsó kérdésekre adott válaszok meglepő eredményt mutatnak. Az előző válaszok alapján az következne, hogy a gyerekek elgondolkodnak, vajon nekik lesz-e munkájuk. Életkorukból is adódik a pozitív életszemléletük, mely szerint velük ez nem fordulhat elő. Tapasztalatlanságuk is hozzáadódik, amikor a többség nem gondol erre az eshetőségre, ugyanis a tanulók 61 %-a, 135 fő azt a választ adta, hogy ők el tudnak majd helyezkedni, lesz munkájuk. A most munkanélküli szülők gyerekei is ezt a képet mutatják, a 91 tanulóból 49 nem gondol a saját munkanélküliségére.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi a legrosszabb a munkanélküliségben, a céltalanságot jelölte be a diákok nagy része.
Nagyon tanulságos volt találkozni a nyolcadik évfolyamos korosztállyal, és feldolgozni a kérdésekre adott válaszaikat. A mai gyerekek úgy nőnek fel, hogy a munkanélküliség az életük részévé válik, annak természetes velejárójaként élik meg. Tudják, hogy létezik, tudják, hogy rossz, hogy céltalansággal, ürességgel, nélkülözéssel jár.

A pályaválasztásnál már nyolcadik osztályban helyesen kellene dönteniük, hogy nagyobb esélyt adjanak maguknak a munka világában. Ehhez pedig segítségre van szükségük:
1. A szakközépiskolák, szakmunkásképző intézetek képzési kínálatát folyamatosan igazítani kell az aktuális munkaerő-piaci kereslethez.
2. „Nyitott kapuk”-at szervezzenek az üzemekbe, gyárakba, kis műhelyekbe stb., hogy segítsék a gyermeknek és a szülőnek döntést.
3. Lelki segítség az elbizonytalanodott fiataloknak, hogy az információáradatban megtalálják a valóságot. (Különbséget tudjanak tenni az álomvilág és valóság között. A bizonytalanság következménye: drog, alkohol, dohányzás.)
4. A pályaválasztást segítő programok fejlesztése, bővítése.
5. Önismereti tanfolyamok.
6. Pályaorientáció hatékonyabb működése.
7. Nyári diákmunka biztosítása (hiányszakmák esetében nagyon fontos lenne).
Ahhoz, hogy nyitott, változásokra gyorsan és jól reagáló munkavállalók legyenek a gyerekekből, biztosítani kell számukra a tájékozódás lehetőségét.
A magyar iskolarendszernek pedig érzékenyen kellene reagálnia a munkaerő-piac változásaira, sőt meg kellene előznie azt. Hogy ez utóbbi lehetetlen? Nem hiszem, hogy az lenne. A magyar szaktudás, a pallérozott elme mindig is világhírű volt. Számos példával igazolhatnánk mindezt. Újra magasra kell tenni a mércét, a munkaadók, a külföldi tőke pedig értékelni fogja a felkínált lehetőséget. A ma pályaválasztó gyerekének igenis okosabbnak kell lennie, mint a szülője, hogy jól tudjon dönteni. Mindannyiunk érdekében jól kell döntenie!
 

„Egy nemzet leghatékonyabb tőkéje a rendelkezésre álló munkaerő, és mindent meg kell tenni azért, hogy az értékesüljön.”
/Laki László/

 


FEL

Szóljon hozzá!      (Jobbra tudnivalók!)