KKVHÁZ Budapest Józsefváros
Téma: Vállalkozásfejlesztés Budapesten, avagy, mit tehet egy kerület és mit tehetnek a kerületi vállalatok
2017 október 25 (szerda) 16:00 – 18:00

H13 Diák és Vállalkozásfejlesztési Központ ( Budapest 1085 VIII.; Horánszky u. 13)
 



KKVHÁZ – Felvidék - Észak Komárom
Téma: Két ország - Egy Város - Komárom fejlődési lehetőségei a KKV szektor szemével
2017 október 30 (hétfő) 13:00 – 15:00

Észak Komáromi Vár, Lőporos Konferencia terem
 



KKVHÁZ Budapest válogató az országos döntőre
2017 november 20 (hétfő) 14:00 – 17:00

Budapest, Krisztina krt. 99 (BKIK székház)
 



NGM-KKVHÁZ Megyék Versenye 2017 Döntő
2017 december 18 (péntek, Töhötöm napja) 14:00 – 17:00

Nemzetgazdasági Minisztérium (Budapest V.; Dorottya u. 5) Pénztárterem
 

 

#

 

 

Dr. Bod Péter Ákos húsvéti elemzése

  • vissza a szakértő profiljához

A KKVHÁZ - klub hálózat nagy előnye, hogy árnyalt és valós képet kaphat az, aki él a széleskörű tagság nyújtotta előnyökkel.

Professzor úr! Donald Trump elnökségének első 100 napja lassan lejár. Túl vagyunk az első felemelő, vagy lesújtó érzelmeken és kezdünk tényeket látni. Hogy látja, mi körvonalazódik, - persze elsősorban a gazdaságban - és mi ér el bennünket a hullámokból?
Lehetett tudni, hogy ez az elnökcsere más lesz, mint a szokásos (bár sosem egyszerű) hatalomváltás a világ katonailag és gazdaságilag leghatalmasabb entitásának az élén. Első esetben lett amerikai elnök olyan személy, akinek nincs sem katonai, sem adminisztratív előélete. Életpályája alapján sem volt könnyű dolga az elemzőknek a várható irányvonal felvázolásában. Mozgalmas is lett az első néhány hónap: kulcsfontosságú tanácsadók cserélődtek, látványos kezdeményezések (mint kiválasztott országokból való belépés teljes megtiltása, vagy az előd által kidolgozott egészségbiztosítási rendszer rapid felváltása) hamar felakadtak az amerikai jogrend és intézményi rend szűrőin. A meghirdetett befele fordulás politikáját pedig hirtelen felváltotta a katonai aktivizmus, érzékelve a külső erők felbátorodását. Ami a gazdasági élet reakcióit illeti, az első napok meglepetését követően az, hogy az új elnököt nem töltik el környezetvédelmi aggályok, és más vonatkozásban is lazítana az állami szabályozáson, nos, mindez optimizmussal töltette el az amerikai tőkepiaci szereplőket és a nagyvállalati kört. Ez meglátszott a gazdasági növekedési (és inflációs) várakozások megemelkedésében. Mindennek közvetlen hatásaként viszont az amerikai jegybank is megemelte a kamatait, emiatt – valamint a külpolitikai kockázatok emelkedésének betudhatóan – felfele indultak az amerikai pénzpiaci kamatok és jelentősen erősödött az amerikai dollár. Ezt megérzik az érintett magyar vállalkozások is.
Trumpnak könnyű volt kimondania, hogy az Egyesült Államok nem köt nagy, átfogó kereskedelmi szerződéseket, de a realitások mégis abba az irányba tolják az amerikai döntéshozókat, hogy ne rontsanak az áru- és pénzpiaci folyamatok elért szabadságán, amelynek olyan sokat köszönhet az amerikai üzleti élet. A piacok nyitottsága pláne fontos a magyar (és bármely más kis, nyitott) gazdaságnak; de ebben jórészt csupán szemlélődők vagyunk, pontosabban csak az Európai Unió tagjaként, annak erejével magunk mögött van bármilyen beleszólási esélyünk. Ami még látható: a kezdetben sokat emlegetett nagy amerikai-orosz összeborulás (vagy másképpen: a Trump-Putyin baráti viszony) nem vált valóra, sokféle lényeges okból. Továbbá azt tudni lehet, hogy az amerikaiak sokkal többet várnak el az európai szövetségeseiktől a közös védelem költségeinek viselése terén. Vagyis a magyar büdzsére is növekvő honvédelmi terhek fognak nehezedni.


A Brexit már bőven 100 nap felett jár. Hogy látja, ki hogyan jön ki a dologból? Nyerhetnek a britek?
A legelső napok gazdásági és lélektani hatásainak elmúltával úgy látszott, hogy a komor jóslatokhoz képest (vagy a kilépés lelkes híveinek várakozásához képest) viszonylag szerények a referendum közvetlen piaci következményei. Igazából mindmáig adminisztratíve nem sok történt, ami nem csoda: a brit kormányzat valójából nem volt felkészülve arra, ami a szavazók (kis többségének) döntése alapján bekövetkezett. A brit gazdaság a megszokott pályán haladt, csupán (és persze ez roppant fontos) a beruházók bizonytalanodtak el: egy részük kivár, némelyik eláll.
Hogy nyerhetnek-e a britek? Ilyen fordulatos időben mindig van, aki nyer a változáson – és van, aki veszít. De azért nem volt ok nélküli, hogy a brit gazdasági tényezők nagy többsége a bent maradás mellett foglalt állást még a referendum előtt – ám ez immár a múlt. A brit politikai osztályt most egy darabig leköti a kiválás és valahova máshova való beintegrálódás feladata, no meg az ír, skót, gibraltári és ki tudja még milyen részproblémák sokaságának kezelése. Emiatt viszont sajnos gyengül, sőt másodlagossá válik mindaz, amit a britek hozzátehettek volna az európai modell elkerülhetetlen modernizálásához.


Tényleg, mi lesz a kontinentális Európával? Ha tanulságot kell ebből levonni, mi a tanulság Európának, és mi nekünk?
Ez most a nagy kérdés. Ami eleinte ment hat tagállammal, kezdett nehezebben menni kilenc, majd tizenkettő, majd még később tizenöt taggal. De azért sokáig úgy nézett ki, hogy ha a körülmények jól alakulnak, bekövetkezik az egyébként jogilag szuverén, de gazdaságilag, pénzügyileg, sőt intézményileg és értékrendet tekintve egymáshoz idomuló nemzetek „egyszer szorosabb uniója”. A pénzügyi válság 2008-2010 között azonban széthúzta a már erősen integráltnak gondolt mezőnyt, még a régebbi tagokat illetően is. A krízis különösen megcibálta az új tagok (köztük hazánk) gazdasági, szociális pozícióit.
A magyar kormánypolitika az együttműködési zavarokból azt vonta le, hogy jobb kimaradni egy sor dologból (a közös valutától az adórendszer harmonizálásán át mondjuk a közös ügyészségig). Más kis és nyitott nemzetek viszont, miként a balti országok vagy az eurót illetve a szlovákok, szlovénok inkább a mag-országokhoz közelebb akarnak kerülni, és ezért komoly erőfeszítéseket is hoztak.
Az immár britek nélküli klubban az új irányok kialakulása még nem dőlt el. Ám félő, hogy amikor hirtelen kikristályosodik, hogy merre megy a nagy többség, nem lesz mindenki képes felszállni a gyorsuló szerelvényre. Itt látszik a nemzeti külön utas kalandozás legnagyobb kockázata: alakulhatnak úgy a dolgok, hogy egy ország lekési a csatlakozást. A vártnál keservesebb brit kilépési eljárás egyébként sok unió-ellenes mozgalom lelkesedését jól lehűtötte. De azt is láthattuk a már említett váratlan fordulatokból, hogy a közvélemény képes váratlan, akár ésszerűtlen irányt is venni érzelmi okokból, félrecsúszott kampányok miatt.


Hazai vizek. A magyar gazdaságpolitikát ki-ki a saját beállítottsága szerint értékeli. Egy dologban sokan hasonlítunk egymásra, nincs pontos képünk a gazdaság adatairól. Kénytelenek vagyunk elemzőkre hagyatkozni, akik természetesen nem lehetnek függetlenek. Az egyik portál dicsér, míg ugyanazt az intézkedést egy másik orgánum kárhoztatja. Mit tehet egy átlag érdeklődő magyar polgár?
Magam soha ennyi megkeresést nem kaptam hazai szakmai, üzleti köröktől pontosan abban a látszólag egyszerű kérdésben: hol tart most a magyar gazdaság. Valóban: ha a 2014-2015-ös éveket nézzük, szépen húzott a gazdaság, és jó hallani a kormányzati ígéreteket a 2017-18-as évek négy százalékos és azt meghaladó növekedéséről. Ám a tavalyi (2016-os) esztendő csupán kettő százalékos növekedést hozott. Ez az uniós átlaghoz nagyon közel áll, ezzel nincs is baj, leszámítva, hogy ilyen tempó mellett persze nem haladna előre a reál-közeledés folyamata, amit annyira vár a társadalom. Plusz azt is tudni, hogy a tavalyi ütemesés legfőbb oka az uniós támogatási források átmeneti mérséklésének tudható be. Ami felveti azt a súlyos kérdést, hogy mi lenne (és mi lesz nemsokára) hazánkkal az uniós transzferek nélkül. Még tovább mélyíti a ráncokat az elemzői homlokon, ha a velünk egy csoportba tartozó („visegrádi”) nemzetek vagy a később rajtoló Románia gazdasági teljesítményét nézzük: ebben az összevetésben elég cudarul állunk.
Mint ahogy elmondhatja a hivatalos média, hogy elértük a teljes foglalkoztatást, csak éppen a valóságot ismerő üzletemberek jól tudják, hogy csupán a közmunkán lévők beszámításával és a külföldön dolgozók hozzáadásával jönnek ki a szép adatok.
Ráadásul hatalmasok a térségi és ágazati eltérések: Sopronban tényleg teljes a foglalkoztatás, de az ország déli és keleti térségeiben távolról sem. A járműipar valóban szépen húz, de egy sor ágazatban hiányos a tőkeállomány, gyenge a konjunktúra. Vagyis nemcsak és nem elsősorban a politikai nézőpont eltérései miatt látszik bonyolultnak a kép, hanem mert ténylegesen ellentmondásos a helyzet.
A cégvezető, vállalkozó, gazdasági döntéshozó nem hagyatkozhat egymondatos értékelésekre: mélyedjen el a saját térségének, saját ágazatának a konkrét viszonyaiban, tájékozódjon, tartson élő kapcsolatokat a szakma művelőivel. A KKV-klubhálózat nagy előnye, hogy árnyalt és valós képet kaphat az, aki él a széleskörű tagság nyújtotta előnyökkel.
 

 

FEL

Szóljon hozzá!      (Jobbra tudnivalók!)