Csángóföld - Kisinyov - Odessza, üzleti út
a Joint Venture Szövetség Tőkeexport Bizottságával!
2017. október 4 - 8

>> Program és részletek <<
 

 

#

 

 

Interjút adott nekünk világhírű zongoraművészünk, Krasznai Tünde Ilona

  • vissza a szakértő profiljához

„Azt üzenem a KKVHÁZ tagjainak, hogy merjenek művészek lenni a hétköznapokban, a családban és a cégvezetésben”


Tisztelt Művész Asszony! Március 28-án a KKVHÁZ Budapest közönsége el volt bűvölve attól, hogy milyen érzékkel és tisztánlátással fogalmazott meg gondolatokat a gazdaság és a kultúra találkozásairól. Kérem, engedje meg, hogy még kérdezzek Öntől!
Ön sokat járja a világot, Ázsiától az Egyesült Államokon keresztül a világ számos pontján megfordul. A világot a művészet felől látja. Hogy véli hová tart a művészet, mi lehet az új szerepe a kultúrának, mire vágyik a ma embere?


A művészet szerepe mindig a szeretet megelevenítése, a szépség megörökítése és az emberhez méltó létezés alapvető feltétele. Maga a művészet teszi az embert emberré. A kultúra ápolására azért is kell odafigyelni, mert ezen keresztül lehet meghatározni egy adott társadalom vagy nemzet szellemi és lelki intelligenciáját. A ma embere, mint minden kor embere szeretetre és szépségre vágyik, vagyis arra, hogy megszólaljon benne a művész, ugyanakkor fél is tőle, nehogy gyengének vagy érzelgősnek tituláljak, ráadásul úgy gondolja, hogy a művészet a profik dolga. A régi korokban még voltak polihisztorok, az átlagemberek is magas szinten műveltek különböző művészeti tevékenységeket, mert fontosnak tartották a szépség gyakorlását az egészséges társadalmi kapcsolatok fenntartásához. Valójában minden ember művész, mindenkinek jár a szépség és a szeretet, ugyanúgy, ahogy Isten szeretete is mindenkinek jár. A művészet egy olyan kapocs, amin keresztül Istenhez jutunk. Csak vannak emberek, akik bezárkóznak, és nem mernek megnyílni, nem ismerik fel önmagukban a teremtő erőt, nem tudnak lélekké válni, nem szeretik magukat. Minden szeretet megnyilvánulás művészet. A kifinomult ázsiai országokban az étkezés, a teázás, a köszönés, az embertársaikkal való beszélgetés, az ima, mind művészetnek számít.
A mai zavaros és hazug világban különösen fontos szerepe van a művészetnek, mert a művészet gyakorlása maga az őszinteség gyakorlása. A művészet gyakorlása a mindennapok részleteiben bújik meg: alázat, odafigyelés a másik emberre, önzetlenség, empátia és tiszteletadás. Ezeken alapszik minden művészeti ág. Csak akkor tudunk magunkba szállni és alkotni, ha őszinték vagyunk. Csak akkor tudjuk ezt az érteket tovább adni, és embereket megszólítani vele, ha a külvilág felé is őszinték vagyunk. Csak akkor tudunk imádkozni, ha őszinték vagyunk. A legcsodálatosabb dolog az életben, amikor az ember adni tud értéket egy másik embernek őszintén, tiszta szívből. A művészet intenzív gyakorlása ilyenné teszi az embert más életterületeken is. Aki művészetet tanul, igényes lesz, aki igényes, az értéket fog teremteni, mindegy hogy az élet melyik területen fog tevékenykedni.



Mi a klubunkban azt valljuk, hogy a gazdaság a kultúra része. Mások ezt pont fordítva látják. Mit gondol, van értelme ennek a sorrend felállításnak, vajon fontos elvi kérdés eldönteni a prioritást?

Általában egy kulturált ember jól gazdálkodik. Hogy a gazdasággal foglalkozó emberek mennyire kulturáltak, az az intelligencián múlik. Az biztos, hogy aki gyerekkorában művészetet tanul később meg fogja tudni különböztetni a morális értékeket az anyagi értékektől. Mindkettő egyformán fontos az életben, de csak ha megtaláljuk a megfelelő arányát a kettőnek. A gazdaság ugyanúgy, mint a kultúra, elmond valamit a nemzetről, minősíti azt. A kettőnek kéz a kézben, érzékeny harmóniában kell kísérniük egymást, egyik sem nőhet a másik fölé, nincs prioritás. Mindig adott helyzet van, ahol az intelligens józan ész dönt, hogy mikor melyik jöhet egy-egy pillanatra fel a felszínre a másikhoz képest, de ez a pillanatnyi előny mindig az alulmaradt megsegítésére szolgál. Vannak helyzetek, amikor a gazdaság előnybe kerül, pl. háborúk után. A gazdaság helyreállítása egy háború után az első lépés, mert ez fogja az elkeseredett embereket újra talpra állítani. Ha már visszatértek a szörnyű időszakból, újra emberekké válnak és a művészet újra kivirágzik, és megint értelme lesz az életnek. Vannak fordított helyzetek is, például Kodály és Bartók korán rálátott a 20. század várható borzalmaira, amit később meg is tapasztaltak. Tudták, hogy ilyenkor vissza kell térni valami elementáris erőhöz, ami mindenkihez szól, amiből minden ered, ami mindenkit meggyógyít, a népzene, a tiszta forrás, a gyökerek. Ha nagyon elromlik valami, a gyökerekhez kell visszatérni. A sötét 20. századi események javában tomboltak az országban, amikor ők a népdalok gyűjtésén és feldolgozásán fáradoztak. Bartók Amerikában tette világhírűvé a magyar népzenét és öregbítette kultúránk nagyságát, Kodály itthon maradt és okosan átmentette gazdag zenekultúránkat a népzene szárnyán keresztül. Neki köszönhető a kórus mozgalom, a gyári zenekarok, a kötelező éneklés az iskolákban, óvodákban. Ezzel nemcsak zenekultúránkat védte, hanem az emberekben mélyebben elültette kultúránk gyökereit és tudatosította nemzeti hovatartozását is. Liszt öröksége, a világhíressé vált Kodály rendszer, az erős kézen tartott zenei nevelés, a számtalan kiváló nagy művész, aki szétszéledt a nagyvilágban naggyá tette kis nemzetünket, és kivívta a tiszteletet a világtól. A mai napig kulturális nagyhatalomként tartanak minket számon a világon. Ez sokszor segített a nehéz helyzetben lévő gazdaságnak is.

Etalon vagyunk Ázsiában és Amerikában is. Ez nemcsak a művészetünkre vonatkozik, hanem a világba kivándorolt Nobel díjas tudósainkra és felfedezőinkre is. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezzünk arról, hogy ezek a nagyhatalmak nemcsak átvették tőlünk ezeket az értékeket, de zseniálisan fejlesztették azokat tovább, nézzük csak a keleti országokat, Japán, Dél Korea, Singapore, Kína. Szinte már jobban játszanak Liszteket mint mi. A technikában élen járnak, a gazdaságuk stabil. Amerika okosan sáfárkodott kivándorolt atomfizikusainkkal, vegyészeinkkel, mérnökeinkkel, űrkutatóinkkal. Ne feledjük el, hogy milyen hátrányokkal küzd még az ország mind a mai napig. Ott van például a Marshall-terv, ami a II. világháború után gazdaságilag megerősítette Amerika által a Nyugat-európai országokat. Összesen 14 milliárd amerikai dollár került szétosztásra, amiből a Kelet-európai országok a szovjetek és a hidegháború miatt kimaradtak, köztük Magyarország is. Nagy hátrány nehezedik még ránk, érthető, hogy sok a pesszimista ember az országban.
Viszont nem szabad csüggedni, és tanulni nem szégyen, ma már mi is eltanulhatjuk a pozitív vonásait a sikeres gazdasággal rendelkező államoknak, ha már annak idején mi képeztük részben sikereik alapját. Tapasztalataim alapján ilyen például az amerikai pozitív gondolkodás, a csapat munka, az egymásban való bizalom, a kitartó és állhatatos munkavégzés, a munkamorál, az irónia és cinizmus kiiktatása, az egyszerűség, a segítőkészség; az ázsiai fegyelem, precizitás, kitartás, kölcsönös tisztelet, alázatos hozzáállás, és ami mindkét hatalomra vonatkozik, az erős hit. Ez nekünk mind megvolt valamikor, nem lenne újdonság számunkra, csak a negatív gondolkodást és a kishitűséget vetkőzzük le valahogy. Ne feledjük, van mire büszkék lennünk!



Amikor a művészetéről beszélt, engem megütött, hogy a szorgalomról, az állhatatos gyakorlásról szólt először és nem az önfeledt örömről. Úgy tűnik a művészetét elsősorban munkának, küldetésnek tartja. Sokan dolgozunk napi tíz óránál többet és sokan várunk megerősítéseket. Mit üzen 2017 Húsvétján a magyar kisvállalati vezetőknek, a KKVHÁZ tagjainak, mit meríthetünk az Ön példájából?

Ha a művészet a szeretetről és a szépségről szól, sokan azt gondolják, ez biztosan valami álomszerű könnyed kis tevékenység. Szépnek az elemek egy kényes tökéletes arányát hívjuk. A művészet tudománya a legkifinomultabb arányérzéket, mértéktartást, koncentrációt és önkontrollt követel. Ráadásul nem elég, hogy nagy nehezen megtanulunk valamit, ha nem gyakoroljuk könyörtelenül minden nap, rövid időn belül elfelejtjük. Az isteni pillanatokat nem lehet megragadni és eltárolni, azt naponta gyakorolni kell, hogy a miénknek tudhassuk. Naponta kell a hétköznapokban is gyakorolni az odafigyelést és a szeretetadást embertársaink közt, naponta kellene imádkozni is. Az nem elég, hogy tegnap minden rendben volt a családban és a munkahelyen, ma is tenni kell érte, hogy az is maradjon, és holnap is. Mert az a bizonyos szikra csak nagy erőfeszítések árán jelenik meg, nincs adva. Ezek kőkemény, tudatos technikák, amit koncentrálással tanulni és fejleszteni tudunk. Ugyanilyen önkontrollal és tudatossággal viseltetnek az ázsiai emberek is egymás iránt a kifinomultabb országokban. Az ember tudatos lény, a művészek a legtudatosabbak, leginkább a földön járnak és ismerik a földi fizikai törvények könyörtelenségeit. Csak akkor repülhetünk a felhők között nagy ritkán, ha a göröngyös utakat mind felkutattuk már a földön és megfinomítottuk őket. A technikai kihívások minden művészeti területen óriásiak, de ezek kivitelezése adja a nemes művészi élményt, amikor a művész (ember) eljut arra a szintre, hogy úgy tud alkotni, hogy közben tökéletesen ura a testének, gondolatainak, félelmeinek, kishitűségének, vágyainak, és minden olyan tulajdonságának, amik addig őt uralták. Önmaga fölé kerekedett, legyőzte hitvány testi mivoltát, szellemivé vált, emberré lett. Gondoljunk csak egy műkorcsolyázóra, aki háromszor-négyszer megpördül a levegőben, milyen precizitással rugaszkodik el a jégről a levegőbe, a festők matematikai pontossággal megszerkesztett mértani vázlataira, a színek kikeverésének érzékeny arányaira, a balett művészek gondosan beosztott energiájára, a test feletti kontrollra, a színészek tökéletesen betanult több órás szövegeire. Néha belegondolok, hogy egy másfél órás zongorahangverseny során, kb. 50 ezer hangot játszom el fejből és közben nem is a hangokra gondolok, hanem arra, amit üzennek. Most csak a száraz, technikai oldalát ecseteltem a művészeti ágaknak, amit ráadásul stresszhelyzetben kell produkálni, de ezen felül jelenik meg az üzenet, ami az emberhez szól, amikor ezek az eszközök a lelkek nyelvén szólalnak meg a külvilág számára, és katartikus élményt váltanak ki.

A szeretetért és a szépségért nagyon keményen meg kell dolgozni, és folyamatosan ápolni kell. A művészet tanulása csakúgy, mint az élet, sokáig csak a tanulásáról szól, csak nagyon sok kitartó munkával és tapasztalattal jutunk el odáig hogy valóban művészként alkossunk és valóban emberként éljünk. Szépen élni és szépet alkotni csakis alázattal lehet.

Azt üzenem a KKVHÁZ tagjainak, hogy merjenek művészek lenni a hétköznapokban, a családban és a cégvezetésben.
Minden embernek küldetése van a földön, amit szolgálattal tölt le. Ha ezt az ember szépen és szeretetben végzi, e szolgálatból művészet lesz.

Húsvét felé járva egy idézettel búcsúznék Pál levelével az efézusbeliekhez (4:16)
"... Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben."

 

A művésznővel kapcsolatba léphet:
Tünde-Ilona Krasznai
www.prodigypianist.com
 

 

FEL

Hozzászólások  

 
#1 Neszlenyi Laszlone 2017-04-13 01:26
Tisztelt cim - Kedves Krasznai Tunde-Ilona -
Koszonjuk a muvesznonek a vegtelenul szep es intelligens meghatarozasat a muveszet es a mindennapi elet ossze tartozasarol. Valoban, minden foglalkozast es minden napot ugy kell elni es tekinteni mint a JoIsten ajandekat es tehetsegunkhoz merve felhasznalni. Gratulalok a remekul felepitett cikkhez !Tovabbi sok sikert kivanok a muveszno vilagmegszepito munkassagahoz a zene mindent erzest kifejezo
vilagot atalakito csodajaval.
 

Szóljon hozzá!      (Jobbra tudnivalók!)